szomorúan és elkeseredetten néztem, ahogy a fideszes arrogancia maga alá gyűri az alma materemet, a szegedi egyetemet. a jatét. azon túl, hogy nem voltam naiv és biztos voltam abban, hogy valahogy mégis elérik, hogy az egy nappal azelőtti egyértelmű kari ellenállás nem lesz más mint egy olyan fejezet ebben az egészben, amire vissza tudnak majd mutogatni, hogy mégis voltak demokratikus elemek a letámadásban, mégsem sikerült megemészteni, amit (többek közt) a btk-s pál józsef művelt, aki kötött mandátummal érkezett (kapcsolódott) a szenátusi ülésre, majd ott a „nem” helyett igennel szavazott arra, hogy legyen-e modellváltás. ezt tetézte azzal, hogy utána lemondott. pardon? milyen gerinc kell ehhez? tudjuk, hogy fideszes, de látva a reakciókat sokan elhitték, hogy a szenátusban mégis úgy szavaz majd, ahogy ezt a saját kara elvárta tőle, és amivel elküldte a mindent eldöntő ülésre. ne legyünk igazságtalanok, rajta kívül volt még 4 ilyen „küldött”. de pál esete mutatja meg igazán azt, amit jó lenne, ha mindenki megértene: nincs két fidesz. még akkor sem lehet nekik hinni, ha mosolyognak, ha ismerjük őket régről, „rendes emberként”. a párt nem fogja hagyni soha, hogy azok legyenek. de a szavazatok száma nem minden (nem lett volna meg a modellváltás szükséges támogatása, ha mindenki felveszi aznap a gerincét az öltönye alá, és úgy szavaz, ahogy azt a mandátuma szerint kellett volna). a netre felkerült videó a gyűlés utolsó 10 percéről. a fidesz működése tömören. a rektor bejelenti, hogy még „nem arról” szavaznak, majd kiderül, hogy de, az a szavazat arról szólt. nem adnak szót a modellváltás ellenzőinek (pld. szajbély mihály). és ezzel kész is. megcsinálták. és -MEGINT- nem lesz szolidaritási kiállás, még a magukat értelmiséginek képzelő kollégák részéről sem. vállat vonnak, hogy ez milyen szomorú. vagy ha ki is adnak majd valami szöveget az nem lesz más, mint egy általános kiállás az egyetemi autonómia mellett, konkrét nevek és esetek nélkül. de óvatosan, nehogy magára vegye annak a kéznek tulajdonosa, aki amúgy másra is ad pénzt. nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit mond majd a ceu, aki mellett kiállt (tüntetettt, szolidáris volt, etc) egy egész ország annak idején. egy esetleges kormányváltás után nem adnék semmilyen tisztséget azoknak az egyetemi tanároknak, vezetőknek, tisztségviselőknek, akik most hallgatnak és nem állnak ki nagyon egyértelműen a szegedi (debreceni, pécsi, etc..) egyetemek autonómiája mellett. most szerepelnek le. a példa ott van, hogy mi történik a színművészetivel, nem kell fantázia sem ahhoz, hogy az ember előre lássa mi lesz. magyarország megint sokkal szomorúbb és nyomasztóbb hely lett. és persze, hogy hagyjuk még, hiszen ez még nem a legalja, ez biztos. nyárig mindenki beadatja a kínai vakcinát és ősszel örülünk, hogy mégis rendes kormányunk van, hisz gondoskodott erről is. és jön 2022, 2026, 2030….horthy és kádár mosolyogva fogadja be a triumvirátus új tagját, akivel büszke körtáncot járnak magyarország teteme fölött.
Címke: politika
berlin – platz des volksaufstandes von 1953
(kelet) berlin még a migráncsok előtt. de jó volt! és vidám!
psychedelic
united colors…
túlorázni jöttünk!
ez volt az egyik legjobb jelszó tegnap este, a rabszolga törvény (és a közigazgatási bíróságok) parlamenti elfogadása utáni tüntetésen, amin meglepően sok fiatal volt és nem a szokásos -arcról már ismerős- tüntetők voltak többségben.
mennyivel többnek tűnik 1000 ember ha vonul, mint amikor egy helyben áll, beszédeket hallgatva és a hidak rövid elfoglalása is lényegesen látványosabbnak bizonyult. szóval pont a spontaneitás tett jót a vonulásnak.
a tegnapi délután-este egyik kedvenc pillanata az volt, amikor a roosevelt térnél a tömeg, meglepve a rendőröket, nem az előzetesen eltervezett kossuth tér felé ment tovább, hanem hirtelen a nagy többség a lánchídra rohant, pillanatok alatt elfoglalva azt.a paprikaspray kellemetlen, persze, és tényleg úgy csíp mint a kapszicin, órák múlva is, de volt köztünk olyan, akinek ez volt az első ilyen élménye, és így még örült is a gáznak 🙂
az esti vandalizmussal kapcsolatban meg elég esélyes. hogy provokátorok is voltak a pár száz menetelő közt.
budapesti kortárs retró 6
a bambi, ahol már a 80-as években is ültünk a tüntetések után. nem kényelmes ez a retró érzés a mai tüntetés után.
a háború nem azért van, hogy győzzünk, hanem, hogy folyamatos legyen
orwell: 1984
banksy-láz budapesten
pár óráig a fél város elhitte, hogy banksy (aki ugye, sokak szerint azonos a massive attackos robert del najával), kihasználva a szombati koncertet felrakott egy graffitit orbánról a hétkerben, a rumbach s. és a dob utca sarkán.
én is odarohantam, attól félve, hogy a thomas a gőzmozdonyon utazó orbán sokáig nem lehet a falon, mert valami túlbuzgó megoldja-leszól-utasít.
utólag az index kirakott egy anyagot, hogy írtak banksy stábjának, akik tagadták, hogy az ő műve lenne.
„This is not by Banksy. It is the work of an imposter.” írták.
ettől függetlenül a stencil teljesen oké. vicces és találó is. nemcsak a thomas-gőzmozdony- felcsúti kisvasút párhuzam, hanem a színek miatt is, amik ugyanazok, ,mint amiket a kormány használt a stop soros plakátokon.
többszörös update: 1, hát persze, hogy lemázolták.
de, 2: a kétfarkú volt és a stencil letölthető innen.
civilek
márki-zay
a mai, második nagy tüntetés után (ahol márki-zay nagy eséllyel ellenzéki vezérnek jelentkezett be) nem kis indulatokat gerjesztve vitatkoztunk. szóba kell-e hozni a bevándorlást egy olyan eseményen, amelyen, elvileg, az kellett, hogy legyen a fő üzenet, hogy magunk mögött hagyjuk az orbáni paranoiát és elmebeteg ellenségkeresést.
sajnos sok tanult ismerősöm és barátom azt gondolja, hogy erre a kérdésre reflektálnia kell az ellenzék (vélt, jövőbeni, önjelölt, kívánt) vezetőjének. ahogy ezt ma tette beszédében.
két éve orbán felhúzott egy (két) kerítést, hogy megállítsa azokat a menekülteket, akik magyarországon nem akartak maradni. akik amúgy ma már akkor sem maradnának itt, ha a kormány fizetne nekik. mert az őrület odáig fajult, hogy sötétebb bőrű kislányt kurvaanyáznak a buszon és senki sem szól egy szót sem (vagyis csak nagyon kevesen). szemlesütünk.
szóval, a barát szerint az ellenzék egyik legnagyobb hibája, ami miatt a 2/3 meglett, az, hogy nem nyilatkoztak egyértelműen a határzárról.
mindazon túl, hogy -sajnos- az ellenzék belement ebbe a nagyon ostoba vitába, amikor kikerültek a hazug „együtt akarják lebontani a határzárat” plakátok és kórusban kérték ki maguknak, hogy márpedig ők nem bontják és fontosnak ítélik a határzárat, nagyon nagy hibának tartom, hogy ez a téma továbbra is a napi diskurzus része.
ez, ugyanis a fidesz kommunikáció egyik legördögibb része. 2015. szeptember 15-e (és a későbbi „jogi határzár” bevezetés) óta gyakorlatilag nincsenek magyarországon illegális bevándorlók. innentől kezdve minden olyan megnyilvánulás, ami erre vonatkozik és kér számon bárkin bármit ami arról szól, hogy nem nyilatkozott egyértelműen a „migráció” kérdéséről az a fideszt és kampányukat támogatja. ma magyarországon nincs „migráns kérdés”. aki szerint az erre való reflexió fontos, az a fidesz ördögi tervét támogatja. amíg az ellenzék nem lép ki ebből az őrületből, addig a fidesz marad hatalmon. ugyanis addig nem a korrupció, oktatás, egészségügy, etc. a téma.
és sajnos úgy néz ki, hogy örökre itt marad a nyakunkon, mert a sokat alázott és nagyon is pejoratív módon értelmezett „budapesti értelmiség” még mindig képtelen kitörni az orbáni interpretáció koordináta rendszeréből. ez az ő terepe és aki ebben részt vesz, cinkos.
elégtétel
„elégtételt veszünk”, ezzel fenyegette meg ellenfeleit a magyar kormányfő, a vitya. egész pontosan ezt mondta:
Az ellenfelek is tudják, most évtizedekre eldőlhet az ország sorsa. Ezért semmitől sem riadnak vissza: nem érvelnek, hanem cenzúráznak, nem vívnak, hanem csípnek, rúgnak, harapnak, és a gyűlölet magvait szórják szét, amerre csak járnak – mondta. „Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk sem vakok, sem balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is, de most nem vesztegethetjük erre sem az erőnket, sem az időnket. A támadásokat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet (…), csak Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket”. (forrás: kormány)
csak, hogy világos legyen: mindenki ellenfél, aki nem ért egyet 100 százalékban „velük”.
a politikai és jogi elégtételt értem, ez nyílt fenyegetés. de milyen az erkölcsi elégtétel? olyan bayeres? taknyon, véren való kirángatás az erkölcsi fertőből?
abban szinte 100 %-ig biztos vagyok, hogy a rendszerváltás óta nem volt ilyen. mármint, hogy az éppen hivatalban lévő min.elnök konkrét fellépéssel fenyegesse meg mindazokat, akik nem értenek vele egyet.
nagyon kijár már egy kurva nagy politikai pofon ennek az embernek, aki -tudom- a történelemkönyvek lapjain csak magyarország morális leépítőjeként szerepel majd.
pussy riot színháza
nagy kár lett volna ezt kihagyni. az orosz pussy riot projekt egy színpadi darabját (performance? musical?) adta elő az akváriumban, kellemetlenül kevés néző előtt.
erős előadás volt, az egyik pussy tag, maria vladimirovna alyokhina (masha) történetét mesélte el ő maga, kyril mashenka és egy duó, az awott (asian women on the telephone – max és nastya), minimalista, repetitív és néhol nagyon magával ragadó zenei aláfestéssel. pedig csak billentyű, dob és szaxofon volt a színpadon.
a történet (ami alyokhina könyvét -riot days- veszi alapul), valahol a megváltó krisztus-székesegyházbeli incidensnél kezdődik, ami után az ortodox egyház nyomására 2 év fegyházra ítélték. ezért:
az előadás végig pörgős volt, végigment a (kirakat)peren, a rendőrségi zaklatáson, a kínzásokon át a börtönig, amit következetesen gulagnak tituláltak a színpadról, egészen az éhségsztrájkra adott brutális reakciókig. közhelyes, de a törékeny csajnak kinéző masha erős hangja teljesen összhangban van a történettel. elhiszem neki. itt ő a második megszólaló:
az egyértelmű politikai üzenetek (nem csak) a putyini diktatúráról szóltak, mindenki értette, pláne azok után, hogy arra utaltak, hogy magyarországnak is megvan a maga putyinja. no pasarán! üvöltötte közben kyril.
egy helyen aztán próbára tették a közönséget. miközben az urali gulágban átélt bántalmazásokról, hidegről és embertelenségről volt szó, a másik énekes, kyril, provokatív módon elkezdte ásványvízzel locsolni a közönséget. nagyjából a nézők 90 százaléka értette is, hogy nem mozdulhat, mert mi az a pár csepp ahhoz képest, amit alyokhina élt át a fegyházban. tűrni kell, jelképesen is, mert miattunk (is) élte át, amit.