ceviche, tigristej

az egyik legjobb dolog, amit a latin-amerikai konyha adott a világ gasztronómiájához a ceviche, a citrusok levében főtt hal.

lényeg, hogy a kockára vágott friss (fehér húsú) halhoz adunk (ebben az esetben) petrezselymet, koriander zöldet, chilit, sót, borsot, friss ananászt, hagymát és az egészet citrusok (citrom és lime) levében hagyjuk állni egy ideig (arról vannak viták, hogy az ideig meddig tart, de szerintem minimum 15 percig). ennyi idő alatt a savak gyakorlatilag megfőzik a halat, ami így puha marad és magába szívja az összes ízt. szerintem a szusitól idegenkedőknek pont jó belépő. csinálják kagylóból, tenger gyümölcsiből, de még polipból is.

a cecivhe nagy valószínűséggel perui eredetű, de ha megkérdezünk egy kolumbiait, mexikóit, uruguayit, vagy brazilt, mindenki mást fog mondani.

lényeg, hogy nem csak iszonyúan finom, hanem esélyes, hogy nagyon egészséges is. valószínű, hogy mindent gyógyít.

egyre biztosan nagyon jó, és ez a másnaposság. a hal után marad egy opálos “lé”, maga a trigristej, ami csodákra képes, nem hiába hívják úgy is, hogy “vuelve a la vida”, azaz: vissza az életbe. hiába ugrik össze a száj a halas-fűszeres citruslétől, egyből lehet érezni, hogy valami nagyon jó dolog történik a testben.

figyelembe véve a magyar italozási szokásokat ott a helye a vasárnapi asztalon, még a húsleves előtt.

palacio salvo

a montevideói independencia (függetlenség) tér a palacio salvo tetejéről, ami amikor épült (1928) a legmagasabb épület volt latin-amerikában.

piros arany

miközben tudom, hogy milyen fontos szerepet tölt be a magyar otthonokban a piros arany, eléggé meg tud lepni, hogy argentin és uruguayi ismerőseim csak ezt kérik, amikor megkérdezem, mit vigyek nekik. nem bűvös kockát, nem egy villányi bort, vagy egy jó könyvet. piros aranyat. találtam egy piaci rést latin-amerikában.