paterson

sokáig egész egyszerűen nem mertem megnézni jim jarmusch legutolsó filmjét, a paterson-t. gondolom, hogy talán azért mert egy ismerősöm nem nagyon szerette és ezt jó sokszor el is ismételte.
de ez hiba volt. jarmusch tényleg nem tud hibázni (na jó, talán csak ritkán. pld a halott emberrel). minden szempontbó lírai filmet csinált úgy, hogy néha megkarcolta azt a határt, ahol már giccsbe is fordulhatna, de mégsem teszi. és még vicces is.
tökéletes.

a szolgálólány és az x-ray spex

a szolgálólány meséje elég megosztó. de ezt hagyjuk. nekem bejön és nincsenek érveim azokkal szemben, akik szerint ez nem más, mint egy szenvedéstörténet, szenvedéspornó.

a 2/6. rész tökéletes. és a végén van egy történés, ami meglepő és nagyon jó folytatást előlegez meg. de ami a legjobb, hogy teljesen váratlanul megszólal az x-ray spex. az „oh bondage! up yours!”, ami az egyik kedvencem. és még ráadásul még üt is. még ilyet!

brian ferry – babylon berlin

a babylon berlint nézve sokszor fészkelődik az ember, hogy „ezt már láttam”. úgy tűnik, hogy 1929 pont olyan volt, mint 2017 (vagy 2016, esetleg amilyen 2018 lesz). egy válság jeleit mutató berlin, ahol az oroszok (szovjetek. mindegy, vagy nem? szerintem igen) a kelleténél több befolyással bírnak. zsidók, migránsok, kommunisták, nácik és naiv balosok.
és egyszer csak brian ferry a színpadon. mintha ott és akkor született volna, még akkor is, ha az egész sorozat arra épít, hogy minden részletében próbálja felidézni, milyen lehetett az akkori berlin. a villamostól kezdve, a ruhákon át a hózentrógerekig.
sajnos nincs filmrészlet, csak a szám.

0
0
0
0