nagy kár lett volna ezt kihagyni. az orosz pussy riot projekt egy színpadi darabját (performance? musical?) adta elő az akváriumban, kellemetlenül kevés néző előtt.
erős előadás volt, az egyik pussy tag, maria vladimirovna alyokhina (masha) történetét mesélte el ő maga, kyril mashenka és egy duó, az awott (asian women on the telephone – max és nastya), minimalista, repetitív és néhol nagyon magával ragadó zenei aláfestéssel. pedig csak billentyű, dob és szaxofon volt a színpadon.
a történet (ami alyokhina könyvét -riot days- veszi alapul), valahol a megváltó krisztus-székesegyházbeli incidensnél kezdődik, ami után az ortodox egyház nyomására 2 év fegyházra ítélték. ezért:
az előadás végig pörgős volt, végigment a (kirakat)peren, a rendőrségi zaklatáson, a kínzásokon át a börtönig, amit következetesen gulagnak tituláltak a színpadról, egészen az éhségsztrájkra adott brutális reakciókig. közhelyes, de a törékeny csajnak kinéző masha erős hangja teljesen összhangban van a történettel. elhiszem neki. itt ő a második megszólaló:
az egyértelmű politikai üzenetek (nem csak) a putyini diktatúráról szóltak, mindenki értette, pláne azok után, hogy arra utaltak, hogy magyarországnak is megvan a maga putyinja. no pasarán! üvöltötte közben kyril.
egy helyen aztán próbára tették a közönséget. miközben az urali gulágban átélt bántalmazásokról, hidegről és embertelenségről volt szó, a másik énekes, kyril, provokatív módon elkezdte ásványvízzel locsolni a közönséget. nagyjából a nézők 90 százaléka értette is, hogy nem mozdulhat, mert mi az a pár csepp ahhoz képest, amit alyokhina élt át a fegyházban. tűrni kell, jelképesen is, mert miattunk (is) élte át, amit.