nemrég csináltam sárgadinnye salátát, annak alapján raktam össze ezt a füge salsát, amit egy steak mellé találtam-tálaltam ki. (kéne egy kajafotós)
a kápia ropogós volt, a vékony fehérhagyma karikák visszafogottak, a koriander karakteres, a füge mézédes, ezeket az ízeket szabadította fel a lime és a só, és az egész nagyon mexikói lett a két év alatt a teraszon felnevelt chocolate habanero chilitől. féltem az habanerótól, mert valahol olvastam, hogy csípőssége akár 400.000-ig is felmegy a scoville-skálán (amin a cseresznyepaprika maximum 5.000-es értéket ér el), ezért nagyon keveset raktam bele, és nagyon apróra vágva (tanács: kontaktlencsét jobb kivenni a chilivel való munka előtt, sokáig képtelenség nyálkahártyához nyúlni). pont eltaláltam. jó volt néha ráharapni egy darabra, de nem rontotta el a hozzávalók harmóniáját.
ezt ettem egy juicy rostélyos mellé. és mondhat bárki bármit, a véres steakhez nem egy kifinomult olasz, vagy francia (argentin, uruguayi, chilei, etc) bor passzol a legjobban, hanem egy nem túl hideg, angol ipa sör.