gimnáziumban egy szilágyis bálon, bár lehet, hogy hivatalosan más volt, mindenesetre egy iskolai bulin hallottam ezt először, talán 1981-ben és csak röviden, mert valaki („tudjuk ki”, mondanám, ha ma ennek nem lenne egy egészen elmebeteg konnotációja, amit a fideszesek szeretnek sugallni) lekapcsolta a zenét és sokáig csak az a fél szám zúgott az agyamban, végletesen és mindent elsöprően megváltoztatva a zenei ízlésemet. későn volt, tudom, legalább 6-7 évet késett, de nekem is fogadóképessé kellett válni, meg be is kellett valakinek hozni a zenét a gimnáziumba. nem kis bátorságra volt szükséges ahhoz, hogy egy iskolai rendezvényen az a valaki betegye a kazettás magnóba a polimert, megkockáztatva, hogy örökre elvész a kópia, mert elkobozzák. szóval nagy köszönet annak, aki ezt tette.