édes véreshurka

2019-02-07

nem tudom, hogy miért, de a wiki szerint a spanyol morcilla a hurkával egyenlő. szerintem inkább csak a véreshurkával. fontos különbség.

de nem ez a lényeg most, hanem egy általam túl sokáig ignorált alfaja, az uruguayi édes véreshurka.

az édes ebben az esetben nem valami elvont fantázianév, hanem konkrétan “dulce”. mazsolát, csokoládét, narancshéjat, fenyőmagot, stb, mindenfélét pakolnak bele (persze a vér, máj és egyéb belsőségek mellett) és egy jó nagy adag marhahús után kínálják. “levezetés”. ahha, persze. inkább halál a vesére és minden belső szervre.

krémes, édes, véres.

egy csoda.

a teljesség felé

2019-01-03

tudom, nem a legújabb, de ennél jobb albumkezdést nem nagyon hallottam még…
szabó benedek és a galaxisok

“esküszöm, hogy nem fogok hányni” – mondtam a taxisnak az astorián, 
aztán persze, hogy széthánytam mindent, és pénzem se volt egyáltalán 
de ez nem csak az én hibám, 
nem lehet mindig mindent az én nyakamba varrni

túlorázni jöttünk!

2018-12-13

ez volt az egyik legjobb jelszó tegnap este, a rabszolga törvény (és a közigazgatási bíróságok) parlamenti elfogadása utáni tüntetésen, amin meglepően sok fiatal volt és nem a szokásos -arcról már ismerős- tüntetők voltak többségben.

mennyivel többnek tűnik 1000 ember ha vonul, mint amikor egy helyben áll, beszédeket hallgatva és a hidak rövid elfoglalása is lényegesen látványosabbnak bizonyult. szóval pont a spontaneitás tett jót a vonulásnak.

a tegnapi délután-este egyik kedvenc pillanata az volt, amikor a roosevelt térnél a tömeg, meglepve a rendőröket, nem az előzetesen eltervezett kossuth tér felé ment tovább, hanem hirtelen a nagy többség a lánchídra rohant, pillanatok alatt elfoglalva azt.a paprikaspray kellemetlen, persze, és tényleg úgy csíp mint a kapszicin, órák múlva is, de volt köztünk olyan, akinek ez volt az első ilyen élménye, és így még örült is a gáznak 🙂

az esti vandalizmussal kapcsolatban meg elég esélyes. hogy provokátorok is voltak a pár száz menetelő közt.

paterson

2018-10-30

sokáig egész egyszerűen nem mertem megnézni jim jarmusch legutolsó filmjét, a paterson-t. gondolom, hogy talán azért mert egy ismerősöm nem nagyon szerette és ezt jó sokszor el is ismételte.
de ez hiba volt. jarmusch tényleg nem tud hibázni (na jó, talán csak ritkán. pld a halott emberrel). minden szempontbó lírai filmet csinált úgy, hogy néha megkarcolta azt a határt, ahol már giccsbe is fordulhatna, de mégsem teszi. és még vicces is.
tökéletes.