régi, fontos lemezek 2

bob dylan gyerekkorom óta ott volt a nappalinkban, anyám-apám hallgatta, már nem emlékszem melyik lemezeit. aztán egyszer valami csoda folytán, 1983-ban (82-ben?) a gimnázium valamiért ki tudott vinni (az olasz) velencére egy busznyi gyereket, köztük engem is. gondolom mestrében szálltunk meg, nem emlékszem, de nem hiszem, hogy városi szállásunk lett volna. ott (mestre, szerintem) volt egy szokásos piac, ahol hamisított wrangler farmert vettem és egy lemezt, valószínűleg egy tudatalatti döntésnek engedelmeskedve, egy bob dylan-t. dupla, kék és válogatás. bob dylan’s greatest hits volume ii (1971).
furcsa, hogy inkább ez -és nem szüleim lemezei-maradt meg, szinte hangra pontosan az agyamban. most hallgatom és minden hang ott van ahol várom. válogatáslemez, így minden szám jó rajta, még a furcsa hangzású és lassú lay, lady, lay is bejön most. ezek szerint ezt is rongyossá hallgattam. mint tudjuk az illatok régi emlékeket keltenek életre, ehhez képest a zene meg (idő)kaput nyit egy olyan térbe, ahol találkozni tud a múlt és a jelen. féreglyuk. és most is bejön, ahogy a harmonikát tépi-fújja. ez pont az ellenkezője annak, amit a volt egyszer egy vadnyugatban bronson és egy rövid ideig fonda művel a hangszerrel. és a lemezen lévő a hard rain’s a-gonna fall meg valószínűleg a legjobb verzió. korábban már felraktam ide, egy másik kontextusban egy másik verziót. quinn, maggie, lady és a többiek. az érettségiig biztos, hogy az egyik olyan lemez volt, amit a legtöbbszőr raktam fel a lemezjátszóra. később vele hallgattuk sokat amikor próbáltunk felnőni, 18-19 évesen, úgy emlékszem.

picit későbbi: a tomorrow is a long time 1963-as koncertverziója, ami ezen a lemezen van egy csoda.

#freeszte

szomorúan és elkeseredetten néztem, ahogy a fideszes arrogancia maga alá gyűri az alma materemet, a szegedi egyetemet. a jatét. azon túl, hogy nem voltam naiv és biztos voltam abban, hogy valahogy mégis elérik, hogy az egy nappal azelőtti egyértelmű kari ellenállás nem lesz más mint egy olyan fejezet ebben az egészben, amire vissza tudnak majd mutogatni, hogy mégis voltak demokratikus elemek a letámadásban, mégsem sikerült megemészteni, amit (többek közt) a btk-s pál józsef művelt, aki kötött mandátummal érkezett (kapcsolódott) a szenátusi ülésre, majd ott a “nem” helyett igennel szavazott arra, hogy legyen-e modellváltás. ezt tetézte azzal, hogy utána lemondott. pardon? milyen gerinc kell ehhez? tudjuk, hogy fideszes, de látva a reakciókat sokan elhitték, hogy a szenátusban mégis úgy szavaz majd, ahogy ezt a saját kara elvárta tőle, és amivel elküldte a mindent eldöntő ülésre. ne legyünk igazságtalanok, rajta kívül volt még 4 ilyen “küldött”. de pál esete mutatja meg igazán azt, amit jó lenne, ha mindenki megértene: nincs két fidesz. még akkor sem lehet nekik hinni, ha mosolyognak, ha ismerjük őket régről, “rendes emberként”. a párt nem fogja hagyni soha, hogy azok legyenek. de a szavazatok száma nem minden (nem lett volna meg a modellváltás szükséges támogatása, ha mindenki felveszi aznap a gerincét az öltönye alá, és úgy szavaz, ahogy azt a mandátuma szerint kellett volna). a netre felkerült videó a gyűlés utolsó 10 percéről. a fidesz működése tömören. a rektor bejelenti, hogy még “nem arról” szavaznak, majd kiderül, hogy de, az a szavazat arról szólt. nem adnak szót a modellváltás ellenzőinek (pld. szajbély mihály). és ezzel kész is. megcsinálták. és -MEGINT- nem lesz szolidaritási kiállás, még a magukat értelmiséginek képzelő kollégák részéről sem. vállat vonnak, hogy ez milyen szomorú. vagy ha ki is adnak majd valami szöveget az nem lesz más, mint egy általános kiállás az egyetemi autonómia mellett, konkrét nevek és esetek nélkül. de óvatosan, nehogy magára vegye annak a kéznek tulajdonosa, aki amúgy másra is ad pénzt. nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit mond majd a ceu, aki mellett kiállt (tüntetettt, szolidáris volt, etc) egy egész ország annak idején. egy esetleges kormányváltás után nem adnék semmilyen tisztséget azoknak az egyetemi tanároknak, vezetőknek, tisztségviselőknek, akik most hallgatnak és nem állnak ki nagyon egyértelműen a szegedi (debreceni, pécsi, etc..) egyetemek autonómiája mellett. most szerepelnek le. a példa ott van, hogy mi történik a színművészetivel, nem kell fantázia sem ahhoz, hogy az ember előre lássa mi lesz. magyarország megint sokkal szomorúbb és nyomasztóbb hely lett. és persze, hogy hagyjuk még, hiszen ez még nem a legalja, ez biztos. nyárig mindenki beadatja a kínai vakcinát és ősszel örülünk, hogy mégis rendes kormányunk van, hisz gondoskodott erről is. és jön 2022, 2026, 2030….horthy és kádár mosolyogva fogadja be a triumvirátus új tagját, akivel büszke körtáncot járnak magyarország teteme fölött.

budapest

2020 áprilisában a születésem napján és nem reggelre kelve, a Fekete Kutya előtti árkádok alatt hallom a bicikli hátsó kerekének visszhangját. Itt máskor hangosan kellett szólnom, hogy halljanak, meg volt kihez. Megállok, körülnézek.  Budapest hallod, hogy nézel már ki?

De ugyanaz az érzés: Budapest az enyém, még üresen is. Ugyanaz a város.

Mint amikor 1987-ben, az akkor még a maga természetességében kietlen Dob utcában azt terveztük, hogy ott fogunk kocsmát nyitni. Túl a városon nincs már otthonom, gondolom.

 

És persze hogy jó, hát akkor itt fogunk élni.

Mint egykoron.A.