rövid értekezés a guacamoléról

2001-ben, amikor ösztöndíjasként éltem mexikóvárosban volt egy piac a közelünkben. konkrétan a mercado escandón, ahol mindig ott ült egy néni egy hatalmas avokádóhegy előtt és tapintásra válogatta a gyümölcsöket aszerint, hogy mikor akarjuk fogyasztani. volt aznapi, másnapi, 3 napos, etc. pici néni volt, mosolygós és egész nap felezte, magozta az avokádókat, hogy ott helyben elkészítse a legfinomabb guacamolét. ez az alapverzió volt, ahogy ő magyarázta, ami semmi másból nem állt, mint avokádóból, chiliből és sok korianderzöldből. ha nagyon autentikusak akarunk lenni a molcajete nevű kőmozsárban kell elkészíteni, ettől lesz elképesztően jó állaga. ha az nincs, akkor marad a villa és egy edény. nauhatl nyelven, amit -elsősorban- az aztékok beszéltek-beszélnek a guacamole: ahuacamolli, ami egy összetett szó (ahuacatl (avokádó) + molli (szósz)).

az azték mitológia szerint a tolték isten, quetzalcoatl hagyta az emberekre a receptet. az azték nők nem vehettek részt az avokádók szüretelésében, a gyümölcsök erotikus kisugárzása és szimbolizmusa miatt. itt elsősorban herét utánzó formájukra kell gondolni. különböző kutatók szerint az azték recept még a fentinél is egyszerűbb volt: avokádót és chilit tartalmazott.

mivel egy olyan ételről van szó, ami meghódította a világot, a receptje nagy vitákat generál, főleg, hogy mi legyen a  paradicsommal, meg a hagymával. hogy kell-e bele és ha igen, akkor milyen és mennyi. sok recept átnézése után, és ennek a többszörösének a megkóstolása alapján kijelenthető, hogy ha túllépünk a purista verzión, egy rendes guacamole tartalmaz:

  • avokádót
  • korianderzöldet
  • valamennyi hagymát
  • esetleg paradicsomot. vagy “zöldet” (nem éretlent, hanem tomatillót, azaz mexikói földicseresznyét, ami még csak nem is rokona a paradicsomnak)
  • chilit – itt lehet játszani a kapszaicinnel. sok olyat ettem, ami egyáltalán nem csípett, és olyat is, amibe nem kevés habanerót vágtak, ami a legcsípősebb chili (a nem genetikailag módosítottak közt)
  • lime-ot
  • sót

akkor a legjobb ha az avokádó egy picit darabos marad, de ezek a darabok egy selymes masszában ülnek.

és a lényeg: no tejföl, no fokhagyma, no petrezselyem, no római kömény, no sajt és a többi. meg ami tilos: mixer, blender, stb használata.

egy kis etimológiai érdekesség: mexikóban (a paradicsom hazájában) a tomate a fent említett mexikói földicseresznyét jelöli (nauhatlul: tomatl). ezt vette át a világ tévesen (tomato, tomate, etc), miközben azt, amit mi paradicsomnak ismerünk, a nauatlban és a mai mexikói spanyolban jitomateként jelölik (nahuatl: xītomatl).

sunday morning

sunday morning

volt, hogy apám nálam lakott, amikor huszonegykét éves voltam (és ő is bőven 50 alatt). nekem volt lakásom, neki nem, és így logikus volt, hogy hozzám költözzön, még akkor is, ha ez mindkettőnknek furcsa és kényelmetlen volt néha. nem emlékszem annak a dinamikájára, hogy miért lett egyik s másik szoba enyém, vagy övé. az biztos, hogy az elején az enyém volt a nagyszoba, később valahogy a kisebbik. mindkettőnknek volt barátnője. és -szerintem- apámnak volt nagyobb szüksége intimitásra, arra, hogy egyedül maradjon xy-nal (tényleg nem emlékszem a nevére, de ez most nem is érdekes), gondolom a nagy korkülönbség miatt (mármint közte és xy között).

de volt olyan időszak is az együttlakás idején, amikor nem volt senkim. ekkor volt, hogy egy buli utáni vasárnap reggel apám, valami régi beidegződés miatt azt gondolta, hogy ébresztenie kell. időben. hogy le ne maradjak a vasárnapról. mert fel kell kelni. vagy szokás, vagy ilyesmi.

bőven lemezjátszós időszak volt, ráadásul amit én használtam az volt, amit korábban ő vett, de amikor elköltözött tőlünk már nem vitte magával. ortofon tű, a klasszikus orion erősítő, amit akkoriban minden audiofil amatőr megvett magának. beépített fm rádió is volt benne. szép erősítő, szép lemezjátszó és tisztán tartott lemezek. ezt is átadta, nemcsak a lejátszót.

de sok lemezemet adtam el korábban, mert kellett a pénz és ezek igazán sokat értek. apám és anyám hozták nyugatról őket, de volt néhány, amit akkor sem vittem volna el a csalogány utcai lemezeshez, ha éhen haltam volna. azóta  is van eredeti nyomású patti smithem és clashem és a pont tőle kapott velvet undegrund és nico nem banános, hanem a coca-colás dupla lemeze. és ezen az első lemez b oldalán az első szám a sunday morning.

ami az egyik kedvenc számom. ezzel ébresztett. általában végtelenül türelmes volt velem. és ezen a vasárnapon (nagyon keveset aludtam és bosszúsnak kellett volna lennem) egészen nyilvánvalóvá tette, hogy a midnenféle szarság (nem amit ő csinált vagy én -bár az is-, hanem amit az élet, meg a „körülmények” mértek ránk) ellenére is van családunk. nem emlékszem a reakciómra és arra sem, hogyan ébredtem, és mi volt az első (meg második) gondolatom ami kiült az arcomra. minden erőmmel azon vagyok, hogy ne olyan emlékeim legyenek erről a reggelről, hogy rosszkedvűen és negatívan reagáltam. és mivel ő ezt már nem fogja tudni elmesélni, ez így egy valamirevaló emlék.

sunday morning.

richardashcroft a szigeten

megint egy profi zenész. a verve klasszikus lemeze és a bitter sweet symphony miatt ismerem, persze, ami a rocktörténet egyik legjobb száma és az tök mindegy, hogy van benne egy alap, ami a rolling stones-é volt. ez jobb szám. mármint a verve-é.

de a szigeten richard ashcroft volt ott (nem az együttes, logikusan), aki a szerencsésebb fellépők közt volt a második napon: a legjobb sávot kapta, ami nappal kezdődik és sötétben ér véget.

nagyjából úgy lehetne összefoglalni a koncertjét, hogy egy nem túl jó kedvű maximalista gitáros kezdte a koncertet, hogy egy rockzenész fejezze be.

a koncert egy pontján egyszer csak dühbe gurult, mert valami nem volt oké, és a (modorosok által négybetűs szóként emlegetett) fuck végtelen ismétlése és a mikrofonba boxolás után elmondta, hogy ő olyan dinoszaurusz, aki eléggé szereti ha hallja a közönséget is, nem csak a monitorládákat. és persze, hogy a torony (a “keverő”) kapja be. és fuck. ezerszer. és nem műsor volt, hanem egy profi zenász kifakadása, aki nem kapja meg amire számít a saját embereitől. ettől függetlenül tökéletes volt a hangzás, csak éppen nem 100%-ban tökéletes, hanem csak 99%-ban.

koncerten lényegesen feszesebb, élvezhetőbb a zenéje, mint a lemezeken és szerencsére a zenészek mostanában rá vannak kényszerítve az élő előadásokra, mert nincs bevételük a lemezek eladásából.

persze a legismertebb számával, amit a verve-vel adott elő korábban, a bitter sweet symphony-val fejezte be, dühösen-addigramárrekedten, de megint csak profin.

 

rock koncert.

és egy idegesítő közhely: az angolok csinálják a zenét, mindenki más utánozza őket (vannak kivételek, persze).

(egyszer használatos) műanyagmentes július

és, hogy miért nem fog működni, amíg nem lesznek ennél sokkal határozottabb korlátozások, sőt: tiltások.

szóval belevágtam, ami azt jelenti, hogy az elején be kell fektetni kisebb-nagyobb összegeket, hogy egyáltalán esélyes legyen a műanyag felhasználás csökkentése (és nem a mellőzése). ami mindenképp kell az a többször használatos zsák (-ok), mert egyelőre gyakorlatilag nincs olyan zöldséges vagy közért, ahol felajánlanának opciókat. ezeket sok helyen lehet kapni én online rendeltem egy román cégtől, az a legolcsóbb, de így is olyan 600-700 forint egy ilyen zsák, ha a házhoz szállítást is beleszámoljuk. 4000 huf/6 zsák.  egyes helyeken rájöttek, hogy ez üzlet lesz és ennek a duplájáért is simán árulják. nagy üzlet. komoly piaci rés van itt. lehet, hogy bele kellene vágni, függönyökből simán, kis munkával lehet ilyeneket varrni. az ismerőseim, akikkel beszéltem már itt elbuktak, mert vagy drága volt, vagy nem találtak olyan helyet, ahol lehet kapni, etc.

a közértben csak figyelni kell, és akkor az ember nem a polcról emeli le a sonkát, virslit, sajtot, hanem kéri a pultnál. majd határozottabban, hogy tegyék már papírba. persze ez sem megoldás, mert az a cuccon amibe csomagolják a felvágottakat, sajtokat belülről van egy nylon (?) réteg. tuti, hogy nem gyorsan lebomló valami. erre nem találok megoldást. marad a papírdobozba csomagolt sajt (camambert, feta, brie, etc). na de a virsli és a sonka?

a másik nagy kihívás a műanyag palack. július van és meleg. ha nem jut eszedbe induláskor, hogy gondoskodj róla, eléggé meg lehet szívni. az újságosok, kioszkok, etc nem tartanak üveges vizet, csak műanyagpalackost. és akkor indul a keresés, persze a közértekben vannak smoothie-k, amiket üvegbe palackoznak, de nem finomak és igen kétséges, hogy mekkora öko lábnyomot hagynak ezek a cégek. szóval itt sincs megoldás.

és ha egy dögmeleg nap után, amikor nem kaptál vizet a fentiek miatt eltekersz egy divatos kerthelyiségbe, jön az ire a pont: nem adnak ki üvegkorsót, csak műanyagba lehet kapni sört. és akkor az ember legyint, hogy oké, belefér az a pár sör. tavaly a valyo és más helyek is (pld sziget) bevezették a betétdíjas poharat, ami ráadásul elmosható. miért nem lehet ezt alkalmazni? biztos nehézkes megoldani a mosogatást. tuti kell hozzá plusz egy ember, érthető, hogy ódzkodnak ettől a helyek. de akkor is: egy újabb kudarc: az ember hazamegy és kinyitja az üveges sört és skype-ol egyet a többiekkel, akik ott élvezik a kerthelyiséget. (nem).

és ezeken felül egy csomó kérdés: hol lehet kapni halat, ami friss és nem műanyagba csomagolnak? és ha csak negyed dinnyét veszek, azt mibe csomagoltassam, hogy ne csöpögjön az egész rám, a cipőmre, nyomokat hagyva egészen a lakásajtómig? a wc papír külső csomagolásával mi lesz? a gyógyszerek csomagolása? a sampon és dezodor flakonja? ne használjak szemcseppet a száraz szememre? kicsit sziszifuszinak tűnik.

másfelől értem én, hogy nem az a lényeg, hogy semmi műanyagot ne használjunk, és elsősorban nevelésre jó ez az egész “száraz” július akció. az ember arra is büszke, hogy csak belegondol két hét után, hogy mennyi műanyag palackot és zacskót nem használt fel.

szóval mindezek ellenére érdemes belevágni. szerintem. de igazi változást csak az hoz majd, ha tényleg betiltják ezeket. másképp nem lehet gyors eredményt elérni.